Lassan 10 éve szokásommá vált, hogy év vége felé közeledve átgondolom mit is szeretnék a következő évben elérni megtenni.
Arra azonban csak néhány éve jöttem rá, hogy egy lépést sokszor kifelejtettem.

Elfelejtettem feltenni magamnak azt a kérdést, hogy OK, de hol is vagyok most pontosan?

A mindennapok forgatagában az ember hajlamos csak a nehézségeket és a problémákat látni, még akkor is ha alapvetően pozitívan gondolkodik a hétköznapokban.
Elfelejtjük azt a fontos dolgot, hogy a GPS is csak akkor nyújt valós segítséget számunkra, ha a célállomáson kívül a kiindulópontot is fel tudja mérni.

célkitűzés

Célkitűzés


Nincs ez szerintem másképp az emberek életében sem.

Ahhoz, hogy tudjam merre induljak a következő évben fontos, hogy tudjam honnan indultam, és hol vagyok most éppen.

A honnan indultam rész azért fontos, – főleg a hozzám hasonló “egy kicsit” türelmetlenebb embereknek 🙂 – hogy értékelni tudják azt, ahol éppen tartanak, és hálásak tudjanak
lenni olyan dolgokért, amiket a hétköznapokban természetesnek vesznek vagy éppen észre sem vesznek.

2016 év vége felé közeledve én is egyre többször elgondolkozom azon, hogy ki vagyok, honnan jöttem, hol vagyok most és merre tartok. És természetesen, hogy milyen emberré szeretnék válni.

Ma például amikor a kislányomat vittem az óvodába reggel az egyik kisgyerek rám köszönt, hogy szia Réka anyu. 🙂
Vicces volt, és egyben elgondolkoztató is.
Van akinek nem Németh Eszter vagyok, beszerzésfejlesztési tanácsadó, vállalkozó, tanár, DXN tanácsadó, hanem egyszerűen Réka anyu.
Aztán eszembe jutott, hogy hiszen ez nem kellene, hogy újdonság legyen, mert az iskolában Jázmin anyukája és Dávid anyukája vagyok.
Egy másik iskolában pedig Eszter néni, az új angol tanár, aki szigorú, de végre tanuljuk az angolt. (Érdekes, és számomra örömteli, hogy van, aki ennek örül..:) )

Aztán közel 500 vállalkozónak és beszerzőnek rendszeres tanácsadója vagyok beszerzésfejlesztés témában.
A DXN-ben a csapattársaimnak szponzor, akit követni lehet, a felsővonalamnak pedig egy reménység, akinek a támogatásával és egyre jobb eredményeivel ők is újabb és újabb sikereket érhetnek el.
Időgazdálkodási témában blogger, és megszállott hatékonyságmániás, amit néha épp elég lehet elviselni a környezetemnek.
Aztán vagyok még a férjemnek feleség, a szüleimnek gyermek, a barátaimnak beszélgetőtárs és még sorolhatnám estig.

Amikor az ember ezt így végiggondolja néha megijed. Legalábbis én így voltam ezzel.

Hogyan lehet ennyi helyen helytállni egyszerre?